A sérülés okozta halálozás világszerte 10% körül van, de sok országban a vezető halálok az 5-44 év közötti korosztályban. A magas korai halálozás 50%-a következik be a helyszínen és 30%-a a kórházi ellátás első 24 órájában. 50%-ban központi idegrendszeri (KIR) sérülés, 30- 50%-ban kivérzés felelős a korai halálozásért. A tapasztalatok szerint a korai halálesetek 48%-a potenciálisan megelőzhető megfelelő korai légútbiztosítással, a kritikus mellkasi sérülés, a külső vérzések, valamint a vérzéses shock adekvát ellátásával.
A korai halálozás csökkentésében meghatározó az első (helyszíni) ellátás, ugyanakkor a vérzéscsillapítás lehetőségei korlátozottan alkalmazhatók.
A megelőzhető halálesetek magas arányban kivérzés miatt következnek be, ezért a baleset helyszínén nyomással (kompresszióval) nem csillapítható vérzés sürgős műtéti megoldásának érdekében a helyszínen töltött idő minimálisra csökkentése, a sérült mielőbbi – megfelelő szintű ellátását biztosító – egészségügyi intézetbe történő szállítása szükséges. A műtéti vérzéscsillapításig lerövidített idő elsősorban a kivérzett állapotú/súlyos vérzéses shockos,
áthatoló érsérülést szenvedett sérültek túlélési esélyeit növeli. A tompa erőbehatást szenvedett sérültek esetében a sérülési mechanizmus korlátozott mértékben útbaigazító, jóllehet az
instabil medencesérülés és a hasűri vérzés, valamint a nagy erejű behatás és a medencesérülés, valamint társuló súlyos szervsérülések közötti összefüggés tapasztalati tény.
A sérülést követő órákban a sérülés okozta szöveti károsodás, a súlyos vérzéses shock
következtében kialakuló acidózis, a sokszor fennálló hipotermia, a következményes
véralvadási zavar súlyosbítja a sérült túlélési esélyeit. A korai véralvadási zavar incidenciája magas és a mortalitás független prediktora. Súlyos sérülteknél a hipotermia, az acidózis és a véralvadási zavar a rettegett „halálos triász”.
A vérző sérült ellátása és kezelése multidiszciplináris megközelítést igényel, melyből kiemelendő a prehospitálisan megvalósítandó rész: az oxigenizáció biztosítása, vérzéscsillapítás, a szöveti perfúzió fenntartása és a lehűlés megelőzése.
A sérülési mechanizmus (SM) többnyire megítélhetővé teszi, hogy várhatóan sebészi
vérzéscsillapításra szorul-e a sérült. Emellett a vérzés következtében kialakuló élettani válaszreakciók és klinikai jelek is segítségünkre vannak a súlyosság első megítélésében.
Folytatáshoz kattintson ide:
http://docs.google.com/fileview?id=0B4oKzouPu13jYmQxNzkzNTktM2I3YS00ZmE0LWI2ODQtOTRkOTBlNjEzN2Rk&hl
=hu&authkey=CIL4orYF
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése