 |
| /www.tankonyvtar.hu/ |
Először is boldog Nő Napot minden női olvasómnak!
Felejthetetlenre sikerült a vasárnap hajnalom. Nem tudom mennyi a valószínűsége annak, hogy röpke 3 óra alatt két végletet is megtapasztaljak. Bizonyára nagyon kevés, nem hinném, hogy még egy ilyen előfordul a pályafutásom alatt. Bradycardia, tachycardia, mindkettőhöz 1-1 instabil beteg, nézzük mi is történt:
1. 68 éves nő, nehézlégzés
Helyszínre érkezéskor a beteget ülve találjuk, szeme csukva, láthatóan dyspnoes, súlyos beteg benyomását kellti. Lassan, kissé "galuskásan" beszél. Elmondja, hogy kb. 22 óra óta /jelenleg 02:10/ , nagyon gyengének érzi magát, fél órája fullad is. Orvosnál utoljára sok évvel ezelőtt járt, áll. ismert betegsége nincs, gyógyszert nem szed.
A: Rövid mondatok
B: LSZ: 20/min, SpO2: 88%, Basalisan mko. pulmo fölött 1-2 pangásos szörtyzörej
C: Sápadt, verejtékes bőr, hűvös végtagok, radialis pulsus nem tap., Carotison: 40/min. CRT: sok, RR: 80/? Hgmm
EKG:
D: AVPU? GCS: 356, Neur góctünet nincs.
Azt hiszem egyértelműek a fenyegető jelek, azonnali beavatkozásra van szükség.
Vénabiztosítást követően, és 3 mg Atropin után a kép a következő:
Kielégítő perfusiot ez sem képes generálni, továbbra sem tapintható a radialis, 1-2 perc múlva a frekvencia visszacsökken 38/percre.
Transthoracalis pacemakerezés mellett döntök, előtte a beteget szedáljuk /2,5 midazolam+ 50 micrg fentanyl/
Nézzük mi is történt:
 |
| 75/min, 85mA, Demand mód |
Ezt követően a beteg paraméterei: Radialison is tapintható 75/min pulsus, RR: 100/60 Hgmm, GCS: 141 SpO2: 98% /5 L/min O2 -vel/.
A legközelebbi SBO-ra szállítjuk, ami 50 km. A LP12 féltávtól kezdve már nagyon le akart merülni, pedig fel volt töltve kivonulás előtt, ennek a későbbiekben még jelentősége lesz.
Betegátadást követően, még vissza sem értünk állomáshelyünkre, már kapjuk is a következő esetet. Állítólag AMI, orvosi ügyelet a helyszínen. Hoppá, a Lifepak le van merülve, az irányítástól engedélyt kérünk és kapunk, hogy az egyébként útba eső mentőállomásunkról egy félautomata defibrillátort felvegyünk. Az egész kitérő nem került többe mint 2 perc. Elvégre egy esetkocsi nem vonulhat ki defibrillátor nélkül, főleg nem egy áll. infarktushoz.
2. 54 éves nő, nehéz légzés, mellkasi fájdalom
Helyszínre érkezéskor a következőt tapasztaljuk: A páciensünket ülve találjuk, első benyomásra súlyos beteg látszatát kellti. Az ügyeletes orvos mutatja az EKG-t, közben valami olyasmit mond, hogy a "mellkasi elvezetések értékelhetetlenek, de a végtagiakban van ST elevatio". Hát hogy is fogalmazzam, enyhén szólva is nem volt a helyzet magaslatán. Nade lépjünk túl ezen.
A beteg elmondja, hogy erős hányingerre ébredt, fájt a mellkas, fullad. Jelenleg nincs mellkasi fájdalma, vezető tünet a nehézlégzés és a gyengeség. Anamnesisben: dilatativ cardiomyopathia, card. decomp., hypertonia, trigeminus neuralgia, Insuff. valv. mitralis et tricuspidalis.
A: Rövid alig érthető mondatok
B: Tachypnoe, Gyengült alaplégzés mko. pulmo fölött, pangás nincs. SpO2:98%
C: Hővös tapintatú, nyirkos bőr, radialis pusus nem tap. RR: nem mérhető, CRT:sok
EKG:
D: GCS:465, Neur góctünete nincs
Vénabiztosítást követően, Amiodaront indítunk perfusorban /10 perc alatt 300 mg/, majd segítséget kérek Cardioversiohoz. Kb. 55-60 km távolságból indult el a rohamkocsi. Szerencsére alapítványi beszerzésből a LP 12 kívül van még egy 12 csatornás EKG a kocsiban, ezzel monitorozzuk a beteget, mivel ugye a LP lemerült. Bement az amiodaron, a kép változatlan, paraméterek szintén. A beteg aluszékonnyá válik. Ismétlem az amiodaront 150 mg-al 30 perc alatt. Semmi változás. Egy örökké valóságnak tűnt állni és várni. Majd kb. 40 perc múlva megérkezik a ROKO. Cardioversio, 60/min sinus ritmus, 1-1 VES.
Ma kaptam az információt, hogy sajnos mindkét beteg kórházba szállítást követően néhány órával meghalt...
Véleményeket a megjegyzés rovatba várom, előre is köszönöm.
